| |
Sosem lehet tudni egy nőnél, hol végződik az angyal, és hol
kezdődik az ördög.
/Heinrich Heine/
komplex személyiségemre 1979. xx. xx-én 21:45 kor sütött rá a
hold Budapest egyik kórházában. Szüleim nagy örömére bátyám után
lányként.
Mára elméletileg kiforrott egyéniségként, barátaim szerint
látens szőkeként élem életem immár közel 32 éve … Gyakorlatilag
- eddigi és ahogy a tapasztalat mutatja várhatóan a további
életem történéseit - egy folytatásos teleregény állandó
főszereplőjeként élem meg, időnként igen naívan rácsodálkozva a
nagyvilágra. Rövid állapot jelzésem a közelmúlt eseményeit
tekintve: egy darabig - talán, majd Istennőből ember lettem Én,
jelenleg pedig boldog Angyalként funkcionálok… A környezetem
viszonylag jól bírja a gyűrődést, sőt akadt egy bátor férfi aki
hamarosan lesz olyan vakmerő hogy megpróbál velem együttélni:)
szerintem nem fog unatkozni…
…időközben botlás nélkül átléptük az összeköltözés küszöbét.. és
Én sem unatkozom :))))
… minden nyáron kezdődött.
Zúgott a fejem, szédültem
és zsibbadt az arcom. Az igazság az hogy paráztam, hogy mi lesz
velem. Canika drága próbált segíteni a kis energiákkal de a
félelmem erősebb volt. Éppen az V. kerben volt dolgom és
kitaláltam hogy aznap este sétálok a Dunaparton attól a
gondolattól vezérelve, hogy ki tudja mit hoz a holnap …
megnéztem mindent alaposan, rácsodálkoztam hogy nap mint nap
miért nem vettem észre ezeket az apró - vagyis néhány esetben
egyáltalán nem kicsi- “szépségeket”. Fényképezőgép hiányában
telefonon kezdtem el fényképezni a számomra érdekes dolgokat,
pillanatokat. A profizmus teljes nélkülözése mellett készítettem
el őket. Szeretem ezeket a képeket számomra fontosak. Mellékelek
néhányat és persze folyamatosan töltögetek… Azóta rájöttünk hogy
a probléma forrása a légkondi volt … mégis örülök neki mert
segített rájönni hogy a napi rutin és rohanás mellett
elfelejtünk figyelni a környezetünkre és sok esetben egymásra
is…
|
Linkek:
|
|
|
© Copyright: Bár nem jogvédettek a képeim, de
kérlek, az engedélyem nélkül ne használd fel sehol!